Mesés gyöngyök

24 ablak, 24 meglepetés – 20. Életre szóló útravalók

December 20.
Kinyílt az adventi naptár 20. ablaka!

 

Ilonát nem is tudom hirtelen, hogy mióta ismerem… Olyan, mintha már sok-sok éve lenne… 😀 Igazából a cafeblogon a blogírásnak köszönhetjük a találkozást. Ezen kívül is sok közös dolog van még az életünkben, pl. a nevünk. Nevünk, amit Ilona, vagyis Lonci nehezen fogadott el. Erről írt is egy bejegyzést az ILONA nap alkalmából.

Igazából a mai történetnek a lényege a “PinkAnyu“-ság, így át is adom a szót…

Sziasztok! “Pinkanyu” vagyok, kezdetben a saját családom kis történeteit írtam meg, a mi kis csetlő botlásainkat. Aztán sorra érkeztek az olvasói leveleket… pl. „Örülök, hogy te nem egy tökéletes ősanyu vagy, hanem humorosan mondod el, és érthetően azt, amit gondolsz. Nem vagy fellengzős…”

Ennek szívből örültem,  és az olvasói levelek inspiráltak tovább azon az úton, amit (igen!) a te hatásodra is meg mertem kezdeni az első lépésemmel. A kedvenc bejegyzéseim azok, amik a gyermekem iránti szeretetről szólnak, vagy apukámról. 4 – 5 ilyen “kedvenc” inkább úgy fogalmaznék szívemhez közelálló bejegyzésem van.

Kezdjük Apával! Apák napja. Nekem ez a nap nagyon sokat jelent. Úgy, ahogyan édesapám is. Nem, nem egyszerű zengzetes szólamok ezek tőlem. Neeem… Apu…
Most elmondom, hogy
miben is hasonlítunk  😉

Sok év telt el, most már nagy vagyok, 😉 és nekem is van családom. És igen, még most is minden nap beszélek vele telefonon. Rettenetesen hiányzik. Bölcs. Okos. Megbízható. Mindig ugyan olyan szakadatlan türelemmel, és odaadással…

A családban csak úgy beszélünk róla, hogy Szerelős Papa

Gyerekkoromban úgy gondoltam, hogy “állandó” a zacskós tej, a narancssárga tartó, a polcon a sótartó, a csokoládé… a kék-fehér csempék…és érzem anyu kezét az arcomon… a puha meleg kezét… az anyu illatát… Erről is olvashatsz a blogomban

Tavaly év vége kissé másra sikerült, mint ahogy terveztem. 🙁 Hiába készültem lelkesen már november óta, 😉 sajnos  szilveszterre kisfiammal együtt nagyon betegek lettünk. De tűzijáték élménye még megadatott 😉 és most is boldogan emlékszünk rá.

Ilyen ünnepeket szeretnék mindig. Örökké. Örökkön örökké anyuka lenni, s ő örökké pici fiúnak maradni, és apa ennél apásabb már nem is lehetne… A teljes történetet itt olvashatod…

Végre megcsináltam az ajtódíszünket! Igazából azért készült el, mert PukiKapitány segített, nélküle idén is a spejz felső polcán karácsonyozott volna a koszorúalap. 😀
Hogyan készítettük, és mit használtunk fel hozzá, és miért kellett elővenni a porszívót? 😉 Ezekre a kérdésekre választ kapsz, ha rákattintasz az ajtódíszünkre 😉

Most már nagyon közel vannak az ünnepek.
Lelkesen készül a családom és gondolom a Tied is.
Amennyiben az időd engedi,
pihenésképpen olvasgass bele a PinkAnyu blogomba,
és sok szeretettel várlak az ehhez tartozó Facebook oldalamon is.

Áldott, békés karácsonyi ünnepeket kívánok!

Holnap új ablakot nyitunk, abban vajon ki vár ránk? 😉


Írta |2017-12-21T06:10:45+00:002016. december 19.|Kategóriák: Ünnepek|Címkék: , , |0 Hozzászólás

Szólj hozzá, érdekel a véleményed