Mesés gyöngyök

24 ablak, 24 meglepetés – 21. A kobold karácsonyi kívánsága

December 21.
Kinyílt az adventi naptár 21. ablaka!

 

Nyáron Geczki Erika csodálatos mesevilággal ismertetett meg bennünket,
“elrepültünk”
a koboldok és tündérek világába.


Novemberben pedig azért izgultunk, hogy vajon ki lesz a Csillag Kupa győztese?

És a mese folytatódik. 😉
Egy karácsonyi mese vezet el bennünket a Fény völgyébe,
ahol különleges dolgok történnek…

Át is adom a szót Erikának, aki beavat bennünket ebbe a titokba…

 

Hosszú ősz volt, évek óta a leghosszabb. Minden Kobold nagyon várta már a telet, és a havat, de legjobban a Fény napját. Ez egy nagyon régi ünnep, és hagyomány volt náluk. Meghitt estéken mesélte egy öreg Kobold a fiataloknak, akik a kandalló előtt ültek, teát szürcsöltek, és mézes kekszet ropogtattak.
Az öreg Kobold kezdte a mesét.

– Egy réges-régen történt mesét mondok el nektek gyerekek. Ez akkor történt, mikor az első Koboldok a Harmatosrétre költöztek. Mikó Kobold esti sétára indult a havas erdőben. Nagyon hideg volt aznap este, de ő mégis elindult. Nem törődve a hideggel, és a hóval sem, mert fontos küldetése volt. Egy különleges gyógynövényt keresett, amit csak ezen a teliholdas téli estén, a Szenteste előtt egy nappal lehetett megtalálni. A neve fagyos mandragóra, a legjobb orvosság megfázásra, és egyéb bajokra. Egy régi könyvben olvasta, hogy ez a bizonyos gyógynövény a Fény völgyében terem.
Ekkor történt, hogy Mikó testvére, Gimó nagyon megfázott. Próbálkoztak már kamillával, csipkebogyóval, fenyősziruppal, de a makacs nátha csak nem múlt el. Gimó napok óta nem evett, lázasan feküdt, és nagyon legyengült. Így hát Mikó elhatározta, hogy mindenképpen megkeresi a fagyos mandragórát, hogy a testvére jobban legyen.

Kilépett meghitt, meleg kuckójából, és találomra indult el, mert nem tudta, hogy merre van a völgy. Már órák óta barangolt, mikor összetalálkozott egy mókussal.

– Kedves Mókus, nem tudod véletlenül, hogy merre van a Fény völgye? – érdeklődött a mókustól – Egy különleges gyógynövényt keresek, ami csak ott terem. A testvéremnek viszem, aki nagyon beteg.

A mókus gondolkozott, hogy vajon hallotta-e már, és végül így válaszolt.

– Sajnos nem tudom, nem hallottam róla, de az erdei tisztás mellett van egy nagyon öreg tölgyfa azon lakik egy hóbagoly. Ő lehet, hogy meg tudja mondani neked. Arra indulj el! – mutatott a tisztás felé.

Mikó megköszönte a segítséget és elbúcsúzott a kis mókustól. Kis idő múlva meg is találta az öreg tölgyfát. Nézett fel a magasba, de a baglyot sehol nem látta. Hát most mit tegyen? Már órák óta sétált az erdőben, és nagyon átfagyott. Kicsit leült a fa tövébe pihenni. A szél feltámadt, és a köd is leereszkedett. Mikó körül nézett, és csak ekkor döbbent rá, hogy már azt sem tudja, hogy merre van, honnan indult.

– Jaj, hogyan fogok hazatalálni? – és ekkor már nagyon szomorú, és tanácstalan volt.

Egyszer csak hangos szárnycsattogást hallott, és egy óriási fehér madarat pillantott meg az égen. Pont az öreg tölgyfára szállt. A Kobold nagyon megijedt. Az óriás madár a fejét forgatta, és huhogott kettőt, majd megszólalt.

– Hát te mit keresel itt az erdőben, ebben a hidegben? Ha nem mész gyorsan haza, meg fogsz fagyni!

Mikó kicsit összeszedte magát az ijedség után, és válaszolt.

– Kedves Bagoly, segíts nekem kérlek! A Fény völgyébe igyekszem, egy gyógynövényt keresek, a fagyos mandragórát. A testvérem nagyon beteg, napok óta lázas, és nagyon legyengült. Neki viszem a növényt. Meg tudod mondani, hogy merre induljak? Hol találom?

A Bagoly megint huhogott kettőt, és így válaszolt.

– Tudom merre van, de ne indulj el ebben az időben! Nagy havazás jön este.

Mikó kihúzta magát, és bátran ezt felelte.

– Kedves Bagoly, csak mutasd meg nekem, hogy merre kell mennem! Mindenképpen megkeresem, lesz, ami lesz.

A Bagoly most kitárta szárnyait, és lerepült a Kobold mellé.

– Észak felé kell indulod, de még repülve is 1 óra az út. Elviszlek a hátamon, hogy ne essen bajod – szólt segítően az óriás madár.

Mikó nagyon boldog lett. Felmászott a Bagoly hátára, az újra kitárta szárnyait, és a magasba emelkedett. A szél most jobban feltámadt, és a hó is elkezdett szakadni. A két utazó dacolva a jeges széllel, csak halad a Fény völgye felé. Már egy órája repültek a magasban, mikor a messzi távolban egy nagyon szikrázó helyet pillantottak meg.

– Az ott már a Fény völgye. Hamarosan elérjük a célunkat – mondta a Bagoly.

Mikó most már megnyugodott, hogy nemsokára megtalálja, amit annyira keresett. Még kis ideig repültek, mire elérték végre a völgyet. A bagoly leszállt, és Mikó lemászott a hátáról. Keresgéltek, kutattak, de a fagyos mandragórát nem találták sehol. Akkor vették csak észre, hogy a hóban egy Csillag „ücsörög”.

– Az egy hullócsillag, teljesíti a kívánságodat. Kérd meg, hogy találhass egy fagyos mandragórát! – súgta a fülébe a jó tanácsot a Bagoly.

Mikó bólintott, és közelebb lépett a Csillaghoz és megszólította…

– Kedves Csillag! A nevem Mikó. A Bagoly mondta, hogy teljesíted a kívánságokat. Egy különleges gyógynövényt keresek…

De akkor vette csak észre, hogy a Csillag az eget nézi, és könnyek potyognak a szeméből.

– Igen, teljesítem a kívánságokat. Csak ki kell mondanod! – felelte a Csillag.

– Értem, de miért vagy ilyen szomorú? – érdeklődött Mikó.

A Csillag elmesélte, hogy egy pillanatra elgyengült, és lehullott az égről. Fent marad a családja, és a barátai. Azért ilyen szomorú. Mikó nagyon megsajnálta, és hangosan kimondta a kívánságát.

– Azt kívánom, hogy visszatérhess az égre a családodhoz, és a barátaidhoz!!!

A Csillag szeme kikerekedett, és nem tudott megszólalni, de a kívánság már teljesült is. Lassan emelkedett a magasba, egyre feljebb, és feljebb…

– Köszönöm Mikó, köszönöm… – hallatszott egyre halkabban a távolodó Csillag hangja.

Még egy ideig nézték a csillagokat Mikóék, és lassan elindultak vissza. Nem találtak fagyos mandragórát, de egy Csillagot boldoggá tettek. Reggelre értek haza. A Bagoly egészem hazáig vitte Mikót, aki nagyon megköszönte neki a segítséget. Elbúcsúztak egymástól, a Bagoly felröppent a magasba, és most már ő is hazatért. A Kobold kicsit csalódottan ment a kuckója ajtajához, és belépett. Ekkor látta csak, hogy a testvére már jobban van, levest eszik, és már nem is lázas. Nagyon megörültek egymásnak, Mikó megölelte testvérét.

– Hol voltál egész éjjel? – kérdezte testvérét Gimó.

Mikó mindent elmesélt neki, a vihart, a mókust, az óriás fehér madarat, aki a Bagoly volt. A repülést és a találkozást a Csillaggal
Aznap este Mikó kiment az erdőbe, felmászott a legmagasabb fára.

Köszönöm szépen! Boldog Karácsonyt! Boldog Karácsonyt mindenkinek! – kiáltotta a kis Csillagnak.

Ettől kezdve minden évben elmentek Mikóék a Fény völgyébe, hogy a lehullott csillagokat visszaengedjék az égre.

A mesémhez a képeket Geczki Tímea szerkesztette,
köszönöm Timi 😉

A mesém hamarosan folytatódik, addig is sok szeretettel várlak
a Koboldok és tündérek varázslatos világa oldalamon 😉

  Geczki Erika 308855_241788849201794_1516214896_n

Áldott, békés karácsonyi ünnepeket kívánok!

Holnap új ablakot nyitunk, abban vajon ki vár ránk? 😉

 

Írta |2017-01-30T20:44:48+00:002016. december 20.|Kategóriák: Ünnepek|Címkék: , , , |0 Hozzászólás

Szólj hozzá, érdekel a véleményed